Szent Kinga Szabadegyetem - 6. előadása


 

 

A Szabadegyetem hatodik előadására 2008. március 25-én került sor a NyME Apáczai Csere János Kar Hotel Famulus Oktatószállodájának Budapest Konferenciatermében.
    Dr. Kapronczay Károlyt, címzetes egyetemi tanárt, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár címzetes főigazgatóját, valamint a népes számú hallgatóságot Printz-Markó Erzsébet, a Szent Kinga Szabadegyetem programreferense köszöntötte.
Dr. Kapronczay Károly előadásában a lengyel menekültekről szólt, akik magyar földre kerültek a XVIII-XX. században,  különös tekintettel a II. világháborúra. Az előadó által bemutatott időszakban a lengyelek, mint számkivetettek élték meg mindennapjaikat, azonban a magyarokban olyan segítőkre találtak, akik a kegyetlen politikai körülmények között is tudtak és akartak rajtuk segíteni. Magyarországon szerveződött és működött a Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottság, a Lengyel Vöröskereszt, a győri lengyel katonai kórház, a Lengyel Ifjúsági Tábor Zamárdiban, sőt Balatonbogláron 1941 nyarán középiskolát hoztak létre, mintegy 600 diák számára. Ez volt a háború alatt az akkori európai kontinens egyetlen lengyel nyelvű és tanrendű középiskolája. Kollégiumi rendszerben Vácott titokban működött a 150 férőhelyes Lengyel Tiszti Árvák Otthona, ahová igazából egyszerű lengyel és zsidó családok gyermekei kerültek. A lengyel menekülttörténet fontos része, hogy 1944 augusztusában a Nemzetközi Vöröskereszt kiterjesztette védelmét az összes magyarországi lengyel menekültre. Napjainkban is számos intézményi és kulturális kötelék erősíti a két nép kapcsolatát, régi barátságát.

Az előadás nagy sikert aratott, hiszen a résztvevők közül többen is hozzászóltak a hallottakhoz, és egészítették ki saját élménybeszámolójukkal. A fiatal hallgatóság meghatódva hallgatta az idősebb generáció történeteit, amely az akkori történelmi viszonyok tekintetében szigorúan titkos és bizalmas információnak számíthatott.


Dr. Kapronczay Károly önéletrajza letölthető itt >>