Kreditrendszer

A kreditrendszer története, létrejötte 

A kreditrendszert a tanulmányok mérésének eszközeként elsőként az Amerikai Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen vezették be 1892-ben. Létrejöttének oka elsősorban a múlt század utolsó harmadában elterjedt szabad tantárgyválasztás volt.

Magyarországon 1998-ban az első kredit kormányrendelet akkor született, amikor még viszonylag kevés információ állt rendelkezésre a kreditrendszer bevezetésének nemzetközi tapasztalatairól. Az Európai Unió országainak általánosan elfogadott ECTS alapelveiről időközben sok tapasztalat gyűlt össze azokban az intézményekben is, amelyek már a kormányrendelet hatályba lépése előtt, vagy azt közvetlenül követően bevezették a kreditrendszerű képzést. Mindezek szükségessé tették új kredit kormányrendelet kibocsátását. 2000. novemberében jelent meg az új 200/2000. (XI.29) számú kormányrendelet a kreditrendszer bevezetéséről.

A Karon a 2003/2004-es tanévtől felmenő rendszer formájában működik a kreditrendszer.

A kreditrendszer a hallgató munkájának mennyiségi és minőségi értekelésére szolgál. A kredit

(kreditpont) a tantervben szereplő valamely kötelező vagy szabadon választható tárgyra fordítható együttes munkamennyiség relatív mérőszáma. A kredit tehát olyan tanulmányi pontérték, amely egy adott tantárgy tanulmányi követelményeinek sikeres teljesítéséhez szükséges hallgatói terhelést fejezi ki. A kreditrendszer nagy előnye a rugalmassága, amely lehetővé teszi:

	a szabad választás („az egyéni életút alakítása”) igényének kielégítését,
	az átjárhatóságot szakok, intézmények és képzési szintek között,
	részképzések, résztanulmányok kölcsönös elismerését,
	a tanulmányok időveszteség nélküli folytatását,
	a tanulmányok nemzetközivé válásának lehetőségét (ECTS)

A kreditrendszer optimális működésének feltétele a modularizáció, amely „tanulmányi egységek”, „kurzusok”, „modulok” kialakítását, és ezekből való építkezést jelent. A modul is amerikai „találmány”, 1869-ben a Harvardon vezették be először.

A modul a tananyag (tantárgy vagy tantárgyak) egy koherens részének feldolgozásához szükséges összes tanulmányi munkát (előadások, gyakorlatok, egyéni tanulás, értékelés, iskolai gyakorlat stb.) foglalja magába. A moduláris tantervi szerkezet tulajdonképpen a kreditrendszer megalapozását jelenti, amennyiben egy-egy modul elsajátítása megfelel a szükséges, összes hallgatói tanulmányi munkával arányos kreditpont megszerzésének.

A kredit

A rendszer lényege, hogy az oklevél megszerzése meghatározott tanulmányi munka igazolt elvégzéséhez kötött. A hallgató a tanulmányi követelmények teljesítéséért kreditet kap. A kredit a tanulmányi kötelezettségek elvégzésére irányuló hallgatói tanulmányi munka mértékegysége, az összes hallgatói tanulmányi munkaidővel arányos relatív mérőszám. Megmutatja, hogy a képzéshez, illetve annak bizonyos részéhez mennyi összes hallgatói tanulmányi munkaidő tartozik.

Az összes hallgatói tanulmányi munkaidő az átlagos felkészültségű, átlagosan elvárható teljesítménnyel tanuló hallgató számára a tanulmányi munka sikeres teljesítéséhez szükséges munkaórában kifejezett idő. Az összes munkaidő így a tanóra mellett magában foglalja azt az időt is, amit a hallgató tanórán kívül önállóan végez a tananyag elsajátítása és a követelmények teljesítése érdekében, beleértve a vizsgaidőszakban tanulásra fordított időt is. Az összes munkaidő tehát a tanóra (kontaktóra) és az egyéni hallgatói munkaóra összege.

A nemzetközi konvenciónak megfelelően 30 hallgatói tanulmányi munkaóra eredményez 1 kreditet. A hallgatói összmunka kreditálása azt a szemléletváltást is tükrözi, hogy a kreditrendszer a tanulást helyezi középpontba, felváltva az évszázadok során megszokott hagyományos oktatás- illetve tanárcentrikus filozófiát.

 A szakok képzései tantárgyak teljesítéséből állnak, melyek meghatározott tanulmányipont-értékkel (kredittel) rendelkeznek. Az egyes tanegységek tanulmányi pontban kifejezett értékét a szakok mintatanterve tartalmazza. Diplomát akkor szerezhet a hallgató, ha teljesíti az adott szakon a kötelező kreditet.